A HVG Extra Pszichológia a HVG rendszeresen megjelenő, tematikus melléklete. Az életünk szinte minden részét felölelő témaköröket járja körül – az önismeret, a kapcsolatok, a család, munka valamint a tudomány területéről szemezgetve a legizgalmasabb témákat. Mitől leszünk valójában boldogok, hogyan választunk és döntünk, hogyan változtak meg a női és férfi szerepek a családban és a munkában, továbbá mit tehetünk azért, hogy kiegyensúlyozott életet élhessünk.

A Pszichológia különszám időszaki kiadvány, negyedévente jelenik meg. (Ezt nem tudtam mindig pontosan követni, előfordult, hogy egy számot kétszer is megvettem, egy másik szám pedig teljesen kimaradt. De ez csakis az én hibám volt...) Országos terjesztésű lap, újságosoknál és szupermarketekben egyaránt kapható. Nem olcsó, ám annál magasabb színvonalú újság, látszik rajta a komoly munka, melyet az alkotók végeznek.

A borítólap mindig figyelemfelkeltő, de ez a HVG-től el is várható, szinte már hagyomány..

A legutóbbi szám a hét főbűnnel foglalkozik, melyek a kevélység, a fösvénység, a bujaság, az irigység, a torkosság, a harag, a jóra való restség. Mi is lehetne más téma télen, az év utolsó időszakában, mikor karácsonykor szinte mindenki a torkosság bűnével küszködik, és a nagy szeretetáradatban sem könnyű távol tartani magunktól az irigységet vagy a haragot, a kevélységről nem is beszélve. E kiadvány akár segítséget is adhat nekünk nemes céljaink betartásához.

Nagyon is vonzza a tekintetet a címlap uralkodó színe, a piros, ezzel színezett a főcím és a kiemelt cikkek címének túlnyomó része is.

A belső borítók és a hátoldal egész oldalas hirdetés, de ezt már a többi lapnál is megszoktuk, hiszen az újságok a hirdetésekből élnek, az online sajtó elterjedése óta még inkább. Az első oldalon a szokásos főszerkesztői beköszöntő és az impresszum. Mivel az általam ismertektől eltérően a borító külső és belső oldalai nem számozottak, így a második-harmadik oldalon található a részletes tartalomjegyzék, valamint a szakértők mibenlétének részletes felsorolása.

A nagy egységek az újságon belül a következők: trend, önismeret, párkapcsolat, család, munka, tudomány, szubjektív - ezen címszavak köré csoportosulnak a tartalmak. A trend részen belül tudományos érdekességek vannak, ez jól illusztrált ismeretterjesztés nem túl nagy kiterjedésű hasábokban. Aztán következnek az egyoldalas hirdetések közé illesztett két-három oldalas cikkek, melyekért tulajdonképpen meg szoktam venni az újságot.

A 116 oldalhoz képest nincsen annyira sok hirdetés, hat egész oldalas, néhol pedig fél oldalon található egy-egy, valamint a cikkeknél az oldal egyharmadnyi hasábjában. Zavaró dolog számomra, hogy a nagyobb lélegzetű cikkeket egyoldalas képpel vezetik be, ezt kissé bulvárosnak találom. Feleslegesnek tűnnek az egész oldalt betöltő képek, hiszen a célcsoport, akiknek a tartalmakat szánják, biztosan nem igényli ezt a fajta figyelemfelkeltést. Ők enélkül is elolvassák a cikkeket. Hiszen az ilyen kiadványokra fogékony emberek nem a látványért adják ki a pénzt, hanem a szó szoros értelmében a tartalomra, feltételezhetően a betűk által közvetített tartalomra éhesek. Apropó, betűk... A kiadvány legnagyobb hibája szerintem a következő: a betűk az ideálisnál kisebbek, sőt nem is kicsit kisebbek. Mivel kétlem, hogy a fiatalabb korosztályok alkotnák a törzsolvasók derékhadát, nem értem, hogyan fordulhat elő, hogy a rosszabbul látó emberekre nem gondolnak. Ha én, aki még szerencsére nem küszködöm látásproblémákkal, kicsinek találom a betűket, akkor mit szóljanak azok, akiknek olvasási nehézségeik vannak velük.. Használjanak nagyítót? A leadek és a kiemelt mondatok pedig meglehetősen nagyok, ott mintha megalomániás lenne a kivitelező. Ha a képek kisebbek lennének, nyugodtan lehetne nagyobb betűket alkalmazni, és kényelmesebb lenne olvasni az újságot. Nem tudom, felmerült-e már problémaként ez a témakör a kiadónál...

A tördelés általában kéthasábos egy viszonylag széles margórésszel, ritkán három. Valószínűleg mindig a tartalom határozza meg a formát, mely a fő csapásiránytól az aktuális cikk szándékolt hatásgyakorlási mechanizmusa miatt eltérhet, de ez nem zavaró. A képek száma nekem kicsit sok, de még az elviselhető mennyiségű kategóriába esik, mondjuk úgy: megértő vagyok a kiadóval.

Az olvasható tartalom az, mely igazán számít, s melyet a magas minőségű kategóriába sorolok az általam eddig ismert lapszámok alapján. Kellően komoly, de nem zavaróan tudományos a nyelvezet, közérthetőségre, magas szintű befogadhatóságra törekszenek, a mondanivalót esztétikus környezetbe ágyazzák, mely nem vonja el a figyelmet, de kellő keretet biztosít. Ezzel nyilván különbözik a piacon található profi kivitelű, de tartalmában nem feltétlenül mélyenszántó magazinok legtöbbjétől, mert a komoly kiadvány megnevezés nemcsak a papírminőségre, az esztétikus kivitelre, hanem a szöveges tartalomra, annak nyelvi megformáltságára és komoly elméleti megalapozottságára is vonatkozik.

Mindenkinek ajánlom!

Pokorni bűne az, hogy három hete a Hír TV egyik műsorában arról beszélt, egyes kormánypárti politikusoknak visszafogottabban kellene viselkedniük. Pár nap múlva Kövér László is hasonlóképp nyilatkozott.

Ennek eredményeképpen Lázár korábban soha nem tapasztalt durvasággal üzent párttársainak. Talán azért, mert Pokorni nyilatkozatával felrúgta a több mint tíz év éve működő belső szolidaritást. Lázár ugyan a veteránokhoz szólt, de ki is a párt legnagyobb veteránja? Maga Orbán Viktor. Mivel a pártvezetésben aktív Kövérnek is nekiment Lázár, feltételezhető, hogy a nyilatkozat mögött maga Orbán áll, aki ily módon Simicska után másik régi harcostársát is meg akarja fegyelmezni.

Lázár így figyelmeztette most Pokornit illetve mindenkit, aki nyíltan kritizálja a kormány politikáját.

Mindez egybeesik azzal, melyről Ángyán József már régebben beszámolt:

„Belülről egyébként egy szigorú fegyelem működik, azzal a fenyegetéssel a háttérben, hogy „véged van”! Körülbelül ezt így lehet értelmezni, ami majdnem el is hangzott azon a kihelyezett frakcióülésen (…), amely a Leisztinger szállodájában zajlott. Amikor ez a dolog ott megtörtént, akkor azt éreztem, hogy egyfajta példa, vagy egy statuálás, megfélemlítés zajlik. Ott el is hangzott egy olyan mondat, amely vérfagyasztó, komolyan mondom: „aki tisztességesen viselkedik és megsérül a csatatéren, azt kihozzuk onnan! De aki nem, arra mi is lőni fogunk!” 

Vajon mi fog történni a következő hónapokban...?

Pár napja döntött erről a holland kormány.

A szórakoztatás nem lehet annyira fontos, hogy az állatokat szereplésre, fajuktól teljesen idegen magatartásformákra kényszerítsék. Sharon Dijksma államtitkár beszélt erről a kormány döntését követően.

Bár manapság - remélhetőleg - már nem úgy idomítják az állatokat, mint ahogyan Jack London írt erről Az éneklő kutya című regényében, a szűk ketrecek és a cirkuszi élettel járó utazások szenvedést jelenthetnek nekik. A tigrisek, oroszlánok vagy elefántok igényei nyilván mások, mint amilyeneket cirkuszi körülmények között meg lehet valósítani.

A cirkuszi vadállatokra vonatkozó tilalom 2015. szeptember 15-től lép életbe Hollandiában. Több európai országban hoztak már hasonló törvényt, Nagy-Britanniában pedig 2015. december 1-től nem lehetnek vadállatok a cirkuszokban.

Habony Árpádot ma Londonban észlelték a londoni Heathrow repülőtér hármas terminálján, újfent egy Gucci-táskával. Mivel túl közelről nem lehetett megszemlélni az objektumot, csak annyi tudható biztosan, hogy a táska Gucci és méregdrága. Vagy az 1990 eurós (nagyjából 621 ezer forintos) kategóriájú bőrönd, vagy a 2250 eurós (702 ezer forintos).

Tehát márkahűséges Árpád nagyon drága bőrönddel utazik.

Habony Árpád, korunk hőse, aki állítólag hazánk negyedik legbefolyásosabb embere, vasárnap egy drága Gucci-táskával a kezében sétált el a Kossuth téren a költségvetés szociális megszorításai ellen tüntető aktivisták orra előtt.

A kissé/nem kissé női stílusra hajazó táskához mostanság az eredeti 2100 dolláros ára helyett már 1469 dolláros új áron lehet hozzájutni, tehát a táska a mostani árfolyamon 520 ezer helyett 364 ezer forint.

Alkalmi vétel.

Az egyetlen bökkenő, hogy Habonyról senki nem tudja, miből élhet. Orbán Viktor bizalmasának egy cége van, a Színes Tinták Bt., melynek 2009 óta semmiféle bevétele nincsen. Korábbi cégeiből kiszállt. A Századvégnél irodája van, de nem áll szerződéses viszonyban a kormányközeli céggel. Ezért nem számon kérhető, nem kell vagyonnyilatkozatot felmutatnia, és nyilatkozási kötelezettsége sincs. Azt pedig továbbra sem tudni, honnan kap fizetést, és miből éli luxuséletét.

Netán hatalmas érzéke van ahhoz, hogy szociális juttatások összegével zsonglőrködjön pénzügyileg...

A miniszterelnök házirendet sértett, mikor az ülésteremben megette a dohányipari szakszervezetek tüntetésére készült csokoládét. Kövér László ugyanis tavaly szigorította a szabályokat.

A kormányfő tegnap a Parlamentben elfogyasztott egy tábla csokoládét. Pedig a tavaly életbe lépett rendelkezés szerint az ülésteremben nem lehet sem inni, sem enni. A csokoládé meglehetősen egyedi csomagolású volt, talán ez hozta különös, szinte mindent feledtető lázba Orbán Viktort.

„A Kossuth téren demonstráló dohányipari dolgozók családi fényképeit tettük a csokoládék csomagolására” – mondta Csizmadia Lajos, a Dohányipari és Dohánykereskedelmi Dolgozók Szakszervezetének szóvivője.

„Én azt szeretném az angyalkától, hogy a szüleink ne veszítsék el a munkájukat. Segíts, kérlek teljesíteni! Szavazz nemmel a dohányipart érintő törvényekre!” – ez volt a felirat a csokitábla borításán.

Azért minden szabályról nem feledkezett meg Orbán, mert a mellette ülő Semjén Zsoltot, hű elvbarátját és cimboráját, a szalonkák és védett madarak nagy „patrónusát” is megkínálta vele.

A kormányfő a csokipapíron szereplő feliratnak viszont nem tett eleget, mert éppen a gyerekek kérésével ellentétesen szavazott.

Móra Ferenc Aranykoporsó című műve a magyar irodalom vagy talán a világirodalom egyik legszebb szerelmes regénye, egykori gimnáziumi tanárnőm szavai szerint: érző szívű gimnazisták olvasmánya. Sok víz lefolyt már a Dunán e megállapítás elhangzása óta, de én ma is úgy gondolom, Móra alkotása az érző szívű felnőttek regénye is, nagyon szépen megírt korrajz és történelmi mű egyben. A könyv egyik fő vonulata a kereszténység terjedése, ehhez kapcsolódik a végkifejlet is. A történet felvezetése röviden a következő: Diocletianus császár azért, hogy fia megérje az uralkodói kort - ahogyan egy jósnő jósolta neki -, titokban tartja fia kilétét, és az udvari kertésszel nevelteti fel. Mindenki, még a fiú anyja, a császár felesége is úgy tudja, hogy a gyermek kiskorában baleset áldozata lett. A trónörökös, Quintipor, aki maga sem tudja, valójában kicsoda, s akit felnőve igazi apja, a császár odavesz maga mellé, hogy fokozatosan felkészítse az uralkodói szerepre, szerelmes lesz egy nobilissimába, s a lány is őbelé, de a külvilág előtt eltérő rangjuk miatt titkolniuk kell kapcsolatukat. Együtt töltött napjaik leírása a regény legszebb, leglíraibb része, s hogy ezután mi történik, hogyan ölti magára a legdrágább bíbort apja akarata szerint a főszereplő Gránátvirág, már minden érdeklődő olvassa el maga... A regény vége annak a jelenségnek szavakkal való megfestése, hogyan válik lehetővé a Római Birodalomban a kereszténység gyakorlása.

A regény helyszínei egyben fejezetcímek is, a cselekmény Antiochiában, Alexandriában, Baiae-ban, az akkor nagyon divatos nyaralóhelyen, Rómában, Nikomédiában és Salonában játszódik. A történet időtartama alig több egy évnél.

Gyönyörű korrajz ez a mű, Móra ismeretei a Római Birodalom mindennapjairól teljesen átélhetővé teszik a történéseket. Mintha ott lennénk mi is a szereplőkkel, akár egy filmben, magunk előtt látjuk, érzékszerveinkkel szinte érezzük a különböző helyszínek jellemzőit, a színeket, hangokat, illatokat. Palotákat, piacot, lugasokat, fürdőket, a pórok és a patríciusok életének jellemző momentumait.

Az író életének utolsó műve ez az ékszerdoboz finomságú, finom humorral, nem kevés rezignációval átszőtt, remekbe szabott regény, az antik világ Rómeó és Júlia-története. Benne van Móra háborúellenessége, mély humanizmusa, mesemondásának elbűvölő ereje és cizellált világszemlélete.

Véleményem szerint az egyik legszebb párbeszéd a regényben a következő: „Azt mondd meg nekem, anyám, van-e nekem lelkem?” „ Ha fáj, kis Tit, akkor van.” „Akkor jó, anyám - sóhajtott kis Tit megkönnyebbedve. - Akkor nekem már régen van lelkem, mert régen fáj.”

Ebben minden benne van, melyet az emberi lét gyötrődéseiről finoman és egyszerűen mondani lehet...

A történelmi események mellett a szerelmi szál vezetése olyan leheletfinomságú, melyre más művekből nem igazán tudok példát. Van benne érzékiség (ráadásul szokatlan módon inkább a lány részéről), mégis beteljesületlen, mert a szerelem lelki vonulata a legfontosabb, két, egymáshoz nagyon mélyen, gyakorlatilag az életösztönt elnyomóan kötődő ember története. Így a vége is csak szomorúság lehet. Egyfajta varázslatos szomorúság, epikus fájdalom és tisztaság. Valljuk be, ez nem a mindennapok sajátja. De az olvasmányainkon, a meséinken keresztül megélhetjük az elméleti létezését: a katarzist. Amelyre időnként mindannyiunknak szüksége van. Vagy lenne...

Kiváló könyv az Aranykoporsó. Nem igazán könnyű olvasmány, az elejével kissé meg kell küzdenie az embernek, de annak, aki fogékony rá, ha már beszippantotta a hangulat, ha már elkezdett hatni a varázs, onnantól fogva elbűvölő és letehetetlen.

Fábri Zoltán, az egyik legnagyobb magyar filmrendező foglalkozott a regény megfilmesítésének gondolatával. Mindeddig nem került rá sor, de reménykedem, hogy valaha akár Hollywoodban is megvalósulhat... Monumentális, grandiózus alkotás lehetne...

De addig is itt van számunkra a könyv a maga finom, cizellált hangulataival és minden kiválóságával együtt, hogy „bearanyozza” hétköznapjainkat...

Az elhíresült rendőrségi videók kapcsán nemcsak arról kezdődött vita, hibásak-e az áldozatok az őket ért támadások miatt, hanem fontos témaként felmerült az erőszakos tettek kapcsán felmerülő gyakorlati tudnivalók lehetséges megszerzése is.

Az egyetemi csoportunk multimédiás projektként egy női önvédelemről szóló, figyelemfelkeltő oktatóvideó elkészítését tűzte ki célul, így keresnünk kellett valakit, aki segíteni tudott nekünk tervünk megvalósításában. Hol lehet önvédelmet tanulni? Akár speciálisan női önvédelmet? Létezik-e ilyen? A neten böngészve elég gyorsan kiderült: létezik.

Kovács Ildikó oktató különböző válfajú harcművészeti ismeretekkel felvértezve, azokat hosszú évek óta gyakorolva a város közepén, a Gutenberg térnél bárkit szívesen fogad, aki önvédelmet akar tanulni. Az első alkalom ingyenes, annak során mindenki, aki megnézi a másfél órás edzést, ismereteket szerezhet az ottani foglalkozásról és eldöntheti, maga is részt kíván-e venni az órákon a továbbiakban.

A forgatást megelőző megbeszélésre én mentem el a csoportból. A helyszín viszonylag könnyen megközelíthető, az edzőterem pedig egy lemenős, utcaszint alatt kialakított edzőterem. Neonok zöldessárgás fénye, zöld borítású szivacsok a tulajdonképpeni „edzőterepen”, hogy „barátságosabbá” tegyék a szükségszerű eséseket. Ildikó megmutatta az összes helyiséget, az öltözőket, a kisebb edzőtermet és a közösségi szobát is. Még mosógép is van, ha valakinek szüksége lenne rá a törzsgárdából. Miután megnéztem jövendő forgatásunk helyszínét, Ildikó szobájában beszélgettünk a tennivalókról. Nagyon kedves volt, még a hősugárzót is felém irányította, hogy kellő komfortérzetem legyen.

Tulajdonképpen ki kellett ötlenünk, milyen szituációkat kellene bemutatnunk a videóban, illetve hogyan kellene erősíteni a nőkben az önvédelemhez szükséges lelki hátteret, hogy elhiggyék magukról, valóban képesek önmagukat megvédeni, mert nem áldozatszerepre születtek... Kezükbe kell venniük a sorsuk irányítását...

Ildikó történeteket mesélt, melyeket az edzőterembe járó nőktől hallott (természetesen a legnagyobb diszkrécióval). Van olyan, aki egy éve készíti elő, hogy eljöhessen a bántalmazójától, felépít egy hátteret, hogy ne a semmibe lépjen. Ennek egyik összetevője, hogy képes legyen megvédeni magát fizikailag is. Mások túl vannak már egy bántalmazó kapcsolaton, és nem akarják még egyszer átélni az ott tapasztaltakat. Az idejárók nagyon nagy, gyakorlatilag hatvan-hetven százaléka élt már át párkapcsolati, családi erőszakot.

Van egy tipikus csoport, az újra randevúzóké. Ők általában huszonévesen férjhez mentek, gyereket szültek, és most harminc-negyvenvalahány évesként, általában életük hosszú, meghatározó párkapcsolata után gyakorlatilag tapasztalatlanként próbálnak új kapcsolatot építeni. És a randik során sokszor érik őket kellemetlen meglepetések. Itt próbálnak felkészülni, hogy ne legyenek teljesen kiszolgáltatottak, ne essenek áldozatul akár az ún. randevúszexnek. Nem mindenki érti, hogy a nem az nem... És a másik fél előzetes viselkedéséből nem mindig lehet levonni a megfelelő konzekvenciákat...

Van Ildikóéknak egy minden médiaszereplésük során kiemelt tanítványuk, egy hetvenöt éves néni, aki félt attól, hogy a kivilágítatlan utcájukban őt is megtámadják, ahogyan más idős embereket is a környéken. Így évekkel ezelőtt eljött ide önvédelmi sportot tanulni, hogy megvédhesse magát. Annyira jó fizikai állapotban van, nyilván az edzéseknek és a megfelelő lelki hozzáállásnak köszönhetően, hogy a hasonló korúak tizenöt-húsz évvel saccolják fiatalabbnak maguknál. Mivel a néni az edzéseken esni is megtanult, még abból sem lesz nagy baj, ha az utcán elesik. Így mikor nemrég elbotlott a villamossíneken, csak felállt és leporolta magát. Semmi baja nem lett, és nyilván nem csak a szerencsének köszönhetően...

A néni példája is azt mutatja: le kell számolnunk a berögzött sztereotípiákkal. Ahogyan idősek elkezdhetik akár az önvédelmi sportot is, úgy mindenki képes lehet arra, hogy saját kezébe vegye sorsának alakítását. Ildikó szerint ennek kell a legfontosabb üzenetnek lennie a videóban: nem szabad félni, le kell/le lehet győzni a félelmet. Ezzel a konklúzióval zártuk a másnapi forgatás legfontosabb momentumainak megbeszélését. A találkozástól fellelkesülve mentem haza, hogy a neten beszámoljak a többieknek, miről beszélgettünk Ildikóval, aki hasznos tanácsokat adott a videó elkészítéséhez. „Műalkotásunkat ” ő is megkapja majd és nyilván véleményezi is. Jó érzés olyan alkotási folyamatban résztvenni, ahol megvan az az alapérzése az embernek, tényleg segíthet másoknak... Ha illúzió, ha valóság...